27 éve már, hogy 23 évesen ölelgettem elsőszülött kisfiúnkat, miután a szülés utáni reggel egy bevásárlókocsiban kitoltam a megőrzőből.
„Nahát, nem álmodtam, itt van ő, a miénk! Milyen aranyos picurka. Teljesült mindenkori vágyam.”
Pár nap múlva hazavihettük abba a szobácskába, amibe képeket festettem, színes házikót készítettem papírdobozból. Több hónapon át dekoráltam, mintha technika szakkört vezetnék. Bekészítettem a polcokra egykori kedvenc mesekönyveimet és vettem is olyanokat, amikhez öt évig bizton nem fogunk még hozzányúlni, de „milyen jó lesz majd, ha eljön az ideje”.
Végre kitehettem dísznek a menő homokozóformákat, amiket a duplacsíkos terhességi teszt örömére vettem, ezzel is motiválva a picit, hogy nőjön, nőjön hamarabb, ha szeretnénk együtt homokozni. Bevallom egy bizományiban rám találó triciklivel túlzásba estem, így az titkon várakozott a pincében még jó pár éven át.
Úsztam a boldogságban és magabiztosan követtem el olyan hibákat, amikről annak idején még úgy tudtuk, hogy a lehető legjobb döntések! Büszke voltam, hogy pár hónaposan már külön szobában alszik, ha éjjel átjárok is. Próbáltam három óránként szoptatni…
A hordozókendőt seperc alatt tovább ajándékoztam, ki az ördög tudja azt megkötni. Akkor még nem voltak erre iskolák, és bonyolultnak is tűnt a végtelenül hosszú vászonkendő. Szerettem a mindenféle, jól felpakolható babakocsikat és derűsen raliztam vele mindenfele.
Mázlink volt, mert nem emlékszem hasfájósságra, betegségre, az éjszakákat szépen átvészeltük, apukája a „föl alá járkálós éjjeli ügyeletbe” is besegített.
Babamasszázs történetem így nem a picikém gondjai szülték, talán épp ellenkezőleg. Friss lelkesedéssel gondoltam, hogy mozgassunk meg minden követ, jöhet a babamasszázs tudományának elsajátítása, amit szuperanyaként biztos naponta fogok gyakorolni. Ide vele!
Levadásztam egy témába vágó könyvet, és nekiugrottam. Pikkpakk megtanultam a fogásokat, buzgón beszereztem az olajat.
Majd a kezdeti napi masszázs után radikálisan hetire, majd nullára redukálódott az ezzel töltött idő. Nagyjából egy hónap alatt ahogy jött, le is tűnt. Hoppá!
Aztán már maga a technika is feledésbe merült, mire 21 hónap különbséggel megszületett a lányom, majd négy évre rá a kisebbik fiam. Eszembe se jutott, hogy felidézhetném. Beszűkült körülöttem az idő a sokgyerekes hétköznapokban.
Meggyőződésem, hogy mindhárom gyerekem élvezhette volna a rendszeres babamasszázs élettani és lélektani előnyeit, ha valaki hétről-hétre emlékeztetett volna rá, hogy „hahó, most, most, mert megnő és az első 8 hónapban tudsz igazán élni ezzel a csodálatos dologgal”.
Bár kaptam volna motivációs leveleket, emlékeztetőket a jótékony hatásokról és arról, hogy csináljam, gyerünk, gyerünk, sőt tanítsam meg apának is…
Ti már szerencsések vagytok! Mailben kopogtatok majd nálatok hétről- hétre. Fogom a kezeteket fél éven át, hogy nálatok tényleg rutinná váljon az, amit egy szuperül felépített mondókákkal kísért videókurzusból saját tempóban, visszanézhetően, apával együtt megtanulhattok. Hoppá!
Ki vagyok? Három gyerekes családanya, drámapedagógus, 2009 óta a Kerekítő baba-mama foglalkozáshálózat vezetője, a Kerekítő mondókás könyvsorozat megálmodója, 2020 óta okleveles indiai babamasszázs oktató. 18 éve tanítok népi mondókákat kisgyermekes családoknak. Tudom, hogy a baba születésével az idő eltűnik az életetekből, ezért a leggyorsabb, leghatékonyabb és legbiztosabb módját találtam ki az elsajátításnak, a pontos technikát a visszanézhetőség biztosítja, a kurzusban számos memóriamankót és mondókás támogatást nyújtok.
Megmutatom, megtanulod és ami a legfontosabb, hogy emlékeztetlek rá hétről- hétre!
Segítek nektek a szuperanyaságban, szuperapaságban!
Derűs nappalok, nyugodt éjszakák várnak rátok a picivel!
J. Kovács Judit
